A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dimensions/Sunset. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dimensions/Sunset. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 16., csütörtök

Én Istenem, jó Istenem.../ Now I lay me down to sleep...

Elkészültem Dominik baba takarójával. Szerintem nagyon szép kis takaró lett, remélem az ajándékozottnak is tetszeni fog! :) Most, hogy jön a tél, talán még jó szolgálatot is fog tenni. :)
Ez a fotó vaku nélkül készült:

I've finished baby Dominik's baby quilt. I'm satisfied with the result and I hope that my friend will also love it! :) As winter is approaching, I think it will serve well.

This photo was taken without flash:

Ez pedig vakuval/With flash:


És íme közeli képek a takaróról/And some photos with the details:







Itt ismét szeretnék köszönetet mondani Jucusnak, aki segített a takaró kiválasztásánál és beszerzésénél. Nagyon kedves Tőled, Jucus! :)

Here, I would like to say thanks to Jucus who helped me with choosing and ordering the baby quilt. It is very nice of you, Jucus! :)

Most egy ideig azért nem nagyon szeretnék takarót készíteni, mert ez a kettő egymás után azért megterhelő volt. A jóból is megárt a sok, ahogy mondani szokás. De lehet, hogy csak az a baj, hogy olyan sok minden mást és szépet találtam itt a neten, hogy most azoknak esek neki... Illetve először (egyik) kedvenc keresztlányomnak, Esztikének készítem el az 'Angel's Kisses' című kézimunkát. Majd mutatok arról is fázisfotókat!

Now I don't intend to sew a baby quilt for a while. This two blankets one after the other was enough for some time. The main problem might be the fact that I've found so many beauties here on the internet that I want to prepare them in the near future. First and foremost, however, I like to sew something to a favourite goddaughter of mine. I will prepare 'Angel's Kisses' to Esztike. I will show you some photos soon!

2010. augusztus 29., vasárnap

Takaró nélkül tálcával / Without a blanket, with a tray

Sajnos még mindig nem készültem el a takaróval... Annyira, de annyira szeretném már magam is készen látni, hogy azt el sem tudom mondani, de egyszerűen képtelen voltam befejezni ezidáig... Csak varrom és varrom, s minden egyes alkalommal azt veszem észre, hogy még milyen sok hátra van. Dehát ahogy a nagy öregek mondják, a jó munkához idő kell (a rosszhoz meg még több)... Na, persze a takaró egyértelműen JÓ lesz...

Íme egy fotó a haladásról...

Unfortunately I haven't finished the baby quilt yet... I myself would like to see it finished ! I cannot tell you how I'm looking forward to the minute when the blanket is finished, washed and laid down on Dominik's bed! But I was simply unable to finish it this week. I'm sewing and sewing and every time I stitch a part I can recognize how many other parts there are I should finish. But as the old say: good work requires time (and bad work requires much more time... :). It goes without saying that the blanket will be fantastic.

Here you can see a photo:


Remélem, hamarosan mutathatom a kész takarót is!

I do hope I can show you the finished blanket soon!

Ugyan nem tudok kész takarót mutatni, de újra meg tudom mutatni egy régebbi munkámat. 7 évvel ezelőtt esküvőre voltunk hivatalosak egy nagyon kedves barátnőm esküvőjére. Valami olyan ajándékot szerettem volna adni Zsuzsának és Rolinak (az ifjú párnak), amilyet biztos, hogy mástól nem kaphatnak meg. Sokáig arra gondoltam, hogy egy képet készítek Nekik, de aztán elvetettem az ötletet. Nem volt elég kreatív... Így készítettem valami mást... Ami akár kép is lehetne:

Although I can't show you a finished blanket, I can share one of my older pieces of work with you. Seven years ago we were invited to our friends' wedding ceremony. I wanted to prepare something special to Zsuzsa and Roli (the couple), something that they wouldn't receive from anybody else. My first thought was some kind of picture. But it wasn't creative enough. So I prepared something else. That could have been even a picture:



De nem kép lett... Hanem egy tálcát kreáltam belőle, a tálca közepén a monogramjukkal. Mai tudásommal (ami nem tökéletes, de talán egy picivel nagyobb, mint akkoriban) másfajta monogramot hímeznék, de a végeredmény így sem rossz...

But I didn't prepare a picture... I created a tray with their initials in the middle. With my knowledge (that is not perfect but a little bit wider than those days) now I would stitch some kind of other initials, but the result is not bad this way either...



Ja, és habár a fotók most készültek, nem azért, mert visszakértem a tálcát. Vendégségben jártunk gyöngyösi barátainknál és nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt a Zsuzsával egy kicsit bővebben beszélgetni. :) Szerencsére a gyerkőcök is jól elvoltak, úgyhogy még csevegésre is jutott idő... Hihetetlen, hogy milyen hosszú ideje szervezzük a találkozót... Mindig megállapodunk, hogy legközelebb nem telik el ilyen hosszú két tali között, de az évi egy-két összejövetelt még nem sikerült túlszárnyalni. De most megint megállapodtunk! :)

S ha már ott jártunk, megkértem a Zsuzsát, hadd készítsek néhány fotót a tálcáról. Zsuzsa megnyugtatott, hogy jó szolgálatot tesz a tálca, mert jó stabil... Nehéz, de stabil... Igen, emlékszem, anno mikor megbeszéltem a keretezővel a dolgot, említette, hogy nem lehet beletenni bármilyen üveget, mert akkor könnyen megrepedne a rápakolt holmiktól... Így egy kicsit vastagabb üveg került bele, ami bizony súlyt is adott a tálcának. De Zsuzsa megnyugtatott: szinte lehetetlen feldönteni... :)

And though these photos were taken today I didn't request the trayback. We were invited to Gyöngyös and we had a really good time! It was so good to have a longer chat with Zsuzsa! :) Fortunately our kids get on well with each other so we had some more time to talk. You can't imagine how long we have been trying to organize this meeting! We always agree that we will meet more often in the future but we have been unable to organize more than one or two meetings in a year so far. Now we promised again that we will come together more frequently.

And once we were there, I asked Zsuzsa to take some photos of the tray. Zsuzsa reassured me that the tray is in use (but only for special occasions) and it is good because it's quite heavy. Well, now I can remember that when I took it to the framing master, he told me that he had to use a thinner glass otherwise it may break due to a hot cup or a glass of water. And he did use a thinner glass that made the tray a bit heavy. Its advantage is, Zsuzsa said, that the kids cannot blow it over easily...


Nektek hogy tetszik?

And do you like it?

2010. augusztus 19., csütörtök

Angyalok és csillagok/Angels and stars

Olyan régen jelentkeztem, és nagyon hiányzott a blog-írás. Megmondom őszintén, abban bíztam, hogy a következő blog-bejegyzésemnél már el tudok dicsekedni a kész takaróval. De sajnos, még mindig nem készültem el! :( Ez abból a szempontból jó, hogy még van munka vele, varrogathatok, de már annyira szeretném teljesen készen látni! :) Úgy terveztem, hogy a héten befejezem, de nem úgy néz ki... Még az összes hátraöltés hátra van... :)

Dehát az úgy van - legalábbis velem -, hogy vagy varrok, vagy blogot írok. A kettő együtt még nem megy. De gyakorlom! :)

De íme néhány fázisfotó:

I have not written for quite a long time and I really missed to write a new blog-entry. To tell the truth I believed that here, in this new entry I can show you the full-ready baby blanket. But unfortunately I haven't finished it yet. :( It is good from the viewpoint that I still have some work to do on it so I can sew. But I'm really looking forward to seeing it READY!!!I planned to finish it this week, but I cannot carry it out. I still have all the backstitches to sew!

My Catch22 is that I either write my blog or sew Dominik's blanket. I cannot do the two together. But I keep practising it! :)

Never mind, here you can see some photos:

Ez a negyedik takaró, amit életem során varrtam, de nem emlékszem, hogy ennyit dolgoztam volna bármelyikkel is... De lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, vagy maximalista. Szeretném, hogy tökéletes legyen! Egyébként, mi értelme?

This is the fourth blanket I've sewn so far but I can't remember that I worked as much with any of them as with this. But I may be a little impatient or perfectionist. I want it to be perfect! Otherwise what is its sense?

Elkezdtem az angoltanítást is! Nagyon élvezem, nagyon jó kis színt visz a szürke hétköznapokba! Kellett egy kis idő még megtaláltuk a közös hangot a tanítványommal, de azt hiszem, minden rendben lesz. Szegénynek nagyon sok leckét adok, dehát ez volt a szülei kérése. :)

I started English-teaching as well. I really enjoy doing it! It brings some light into the grey weekdays. We needed some time to get on well with each other but I think everything is fine now. Poor girl, I give her lots and lots of homework! But her parents requested it, so... What else could I do?

Sütöttem is - ini-fini fahéjas csillagokat (Kriszta, sajnálom.... De meg lehet csinálni gesztenyepürével is!). A recept nem az enyém, nem is családi örökség.
Az egyetemen, ha mást nem is, azt megtanultam, hogy plagizálni tilos
("ANTI, LOPni nem szabad!"), ezért be kell vallanom, hogy Stahl Judit "Gyors édességek" c. könyvében találtam. S tényleg gyors, no meg finom is! Még van belőle pár szem, de csak azért, mert répa-süti is készült, és az valahogy jobban csúszik! :)

I also baked some biscuits. The recipe is not mine, and it is not from the family recipe book either. At university - if nothing else - I learnt that you mustn't plagiarize! So I must admit that these tiny cinnamon stars are from a Judit Stahl (the Hungarian Nigella...) recipe book. It is easy to bake and it is really tasty! There are still some left but it's only due to the fact that I also baked a carrot cake... :)

2010. július 6., kedd

Lekvár és egyebek /Jams and others

Sziasztok!
Azt hittem, hogy majd nagyon gyorsan befejezem ezt a Lanarte-képet, de olyan sok hátraöltés van benne, hogy még mindig dolgozom vele. Az arany keret hímzését befejeztem, de már yo-yo-zott a szemem ettől az öltögetéstől... Ti szerettek az ilyen fémes szállal dolgozni? Én már alig vártam, hogy körbeérjem a képet... Ráment két napom...

I thought I manage to finish my Lanarte kit quickly but there are so many back-stitches in it that I still have to spend some time with it. I could finish the golden frame but my eyes got sore while I was sewing it. Do you like using this kind of metal yarn? To tell the truth I was fed up with it since I spent two days with this gold yarn.

Időközben sikerült eltennünk az idei első adag málnalekvárt is. 11 kg málnát vásároltunk, és drága szüleim el is készítették a lekvárt. Tudnotok kell, hogy Nóri lányunk imádja a málnalekvárt. Először két éve tettünk el málnát, és mivel csak mi, lányok fogyasztjuk (a férjem és Misi fiunk nem szereti), most tavaszig kitartott a 2008-as befőzés. Most viszont neki kellett veselkedni egy újabb befőzésnek. Kétszer kellett megfőzni a lekvárt, mert első alkalommal nagyon hígra sikerült - inkább szörp volt, mint lekvár. De most már készen vannak, és fel is költöztettem őket a polcra!

In the meantime we prepared some raspberry jam as well. We bought 11 kilos raspberry and my dear parents made jam from it. Just to be clear: our daughter, Nori loves raspberry jam. We tried to make jam from raspberry two years ago and as my husband and son do not like it we did not run out of it until this spring. But now we had to make jam again. This time we had to cook the raspberry twice because at first it was too liquid - it was rather a syrup not a jam. But for the second time we were successful and now the jars are on the shelves. :)




Majdnem olyan szépek, mint egy keresztszemes készlet... :) :) :)

They are almost as beautiful as a cross stitch kit... :) :) :)

Még jó múltkor (mikor eldöntöttem, hogy én is indítok egy blogot), készítettem pár fotót arról a takaróról, amit anno Misi-fiacskámnak készítettem. Itt most megnézhetitek ezeket is. Most Bogi használja a takarót. Hát jó... kék szegélye van, dehát inkább egy kislánynak kék, mint egy kisfiúnak rózsaszín. Meg amúgy is: Bogi még nem panaszkodott miatta. Az angyalkát érdemes közelebbről is megnézni, mert ilyen angyalkák fognak dominálni Kriszta-barátnőm takaróján is.

Some weeks ago (when I decided to start a blog), I made few photos of the blanket I had prepared to my son, Misike. Here you can see these pictures. Now Bogi is using this cover. OK, I know that it has blue fringes but rather a girl with blue than a boy with pink... Otherwise: Bogi has not complained about the colours. You should have a closer look at the angel because this kind of angel will dominate on Kriszta's cover...

2010. június 19., szombat

További fotók Zita baba takarójáról

Íme még néhány közeli kép Zita baba takarójáról:
Here are some close-up photos of Baby Zita's cover:



Nagyon igazságtalan lennék, ha nem mondanék itt köszönetet Jucusnak, aki nemcsak a takaró kiválasztásában és beszerzésében segített, de egyből segítő kezet nyújtott akkor is, amikor az egyik motring fonal elfogyott. Ezer köszönet a segítségért!

I must mention Jucus and render thanks to her. She helped me choose and get the blanket and when I ran out of one of the yarns she immediately sent me a spare one. Thank you, Jucus!

Zita baba takarója/Baby Zita's cover


Egy nagyon kedves barátnőm és férje megkért minket, hogy legyünk másodszülött gyermekük keresztszülei. Nagyon megörültünk a felkérésnek, és egyből kattogni kezdett az agyam, hogy mivel is lephetnénk meg őket, amiről biztos mindig eszükbe fog jutni a keresztelő.

Hát, íme, készítettem egy szerintem csodálatosra sikerült takarót Zita babának. Villámgyors sebességgel kellett dolgoznom, de megérte, mert az eredmény magáért beszél.

Gyönyörködjetek Ti is!

Remélem, holnap, a keresztelő napján Orsiék is nagyon fognak örülni! :) :) :)

One of my best friends, Orsi and her husband asked us to be the godparents of their second-born daughter, Zita. We were very pleased that they have chosen us for this honorific role. My brain started to work immediately to find a really good present for our goddaughter. I wanted a present that will always remind them of the godparents, and of the day of christening.

Here you can see the blanket I finally prepared to Zita. I had to sew as quickly as possible but I think it was worth preparing it since the result is fabulous.

I do hope that Orsi and Tamas will be as pleased with it as me. :) :) :)